Casanova levelezése a tizennyolcadik század mozgalmas történelmének tükre. A nagy események – a Nagy Francia Forradalom, a Velencei Köztársaság bukása, az osztrák-török háborúk, Lengyelország felosztása – éppúgy levélírói érdeklődési körébe tartoznak, mint a kisebb horderejű epizódok, amilyen a svéd király elleni merénylet, a trieszti örmény szerzetesek ellehetetlenítése, Mária Terézia poroszellenes kiáltványa vagy a Stuart hercegről keringő római pletykák. Gyakran rukkol elő történetfilozófiai elemzéssel, aktuálpolitikai kommentárral, művelődéstörténeti adalékkal: a drezdai képtárból ellopott Correggio-kép utáni nyomozás, a kancsal Vénuszok és a híres heréltek elmélete, vagy a velencei színházak nyári műsora derűvel fűszerezi a Lengyelország és Velence tragikus sorsán töprengő szerző történészi munkásságát. Életének utolsó, nyomtatásban megjelent műve pedig a frissen kiadott francia neologizmusok szótárát kritizálja, méghozzá nyílt levél formájában. Az ész századában istennő a levélírás.