Az egyes szám első személyben megírt regény – valójában „sztori-folyam” – egy fiatalember hosszúra nyúlt monológja. A fiú, édesapja ösztönzésére elvégzi a futballbíró tanfolyamot, és már tizennégy évesen partjelző egy sokadik osztályú vidéki mérkőzésen. Huszonnégy éves korában játékvezető lesz, és egyetlen célt lát maga előtt: NB I-es mérkőzések bírójává válni. Pető Péter regénye voltaképp a fiatalember partjelzői, majd játékvezetői pályafutásának anekdotagyűjteménye, mégis többről van szó, mint időrendbe sorolt sztorikról, mint vasárnap délelőtti falusi mérkőzések és az azokat követő italozások történeteiről. Az elbeszélő főhős hamar rájön, ha nem lesz belőle I. osztályban szereplő bíró, akkor az egész élete egy csődtömeg marad. „Ha nem tudok ledudálni minden meccset elég jól ahhoz, hogy fölkerüljek, akkor életunt tanár leszek egy középiskolában, ahol az összes örömöm az lesz, ha sikerül huszonöt darab tizenhét éves kölyköt bekussoltatni negyvenöt perces időkeretben…” A fiatalember Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyében vezet mérkőzéseket, és ahogy bejárja az északkelet-magyarországi tájat, mindinkább világos lesz számára, milyen reménytelen, jövőtlen élet folyik ezen a vidéken. Itt a hét egyetlen fontos eseménye, élménye, közösségi megmozdulása a focimeccs és az azt követő kocsmázás. Ezekből maga is jócskán kiveszi a részét idősebb és fiatalabb partjelzőivel együtt, és így – a pályákon és az italboltokban – ismeri meg a falusi Magyarországot, annak igénytelen és reménytelen életét, e világ jellegzetes vagy épp különc alakjait, élettörténeteik sokaságát. „Efféle történetekből meg kiszólásokból tudtam több százat. Volt időm megtanulni” – mondja egy alkalommal. És valóban, a Leshatár egy sztori-folyam, anekdoták hosszú lánca, ahol mindaz megtörténik, ami egy meccs előtt, alatt és után megtörténhet. Mindezt a monológ előadója kendőzetlenül, a nép egyszerű gyermekének keresetlen stílusában beszéli el, úgy, ahogyan az a maga nyers modorában a lelátókon és a kocsmaasztalok mellett elhangzik. A fiú látja reménytelen környezetét, ez teszi igazán elszánttá a maga céljának elérése felé vezető úton, ambiciózus módon viszonyul a maga elképzelt karrierjéhez. Olykor persze szeretné otthagyni az egész mérkőzést, vágyat érez, hogy az őt üvöltve szidalmazó tömeg elől elfusson, aztán mégis marad, hiszen tudja, nincs más út, csinálni kell, hogy fölkerülhessen az I. osztályba. Ahogyan a sok falusi fiú is azért focizik, hogy kitörjön leszorított élete kereti közül. Csakhogy az élet sokkal bonyolultabb annál, semmint egy elhatározáson múlna. Ahogyan a les szabálya sem olyan világos, mint azt sokan gondolják, úgy az élet, ha lehet, még bonyolultabb szabályok szerint alakul. A fiatalokról -- és részben fiataloknak -- szóló regény a maga sajátos módján és modorában visszatérést jelent a magyar próza anekdotikus vonulatának hagyományához. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"