Hit nincsen kétségek nélkül, és az útkereső ember bolyongásai a lélek területéről fizikai síkra is odavetülnek. Ezek azok a küzdelmeink, melyet leginkább a belső magánügyünknek szoktunk tartani, Haller Szilveszter azonban – ha nem is könnyen feltárható és megfejthető módon –, de versekbe formálja a kereséseit. Kulturális hagyományunk elemeit sűrűn megragadva, tág asszociációs hálókban mozgatva szövi a gondolatait, kihívások elé is állítva az olvasóit – hiszen olyan, gondolhatnánk, mintha csupán saját maga számára írta volna ezeket a verseket (mantrákat és remantrákat, hogy Hallert idézzük). Többedszeri olvasásra azonban – tapasztalatból mondhatom – a sorai kibomlanak, lassan megadják magukat és szólnak hozzánk. Az írás és az olvasás is mindig keresés, és ha egy út göröngyös, egy üzenet elsőre furcsa vagy talányos, annál nagyobb „aha”-élményt és felszabadulást okozhat később. Kállay Kotász Zoltán