Különös, bennfentes előadásmódú, autobiográf kisprózák gyűjteménye a kötet, amelynek anyaga ugyan önmagáért beszél, a szerző mégis az elő- és utószóban tájékoztat a történetek előzményeiről. Ötéves volt, amikor a szülei elváltak, ő az édesanyjával maradt, rövidesen hozzájuk költözött a nagymamája, ettől kezdve a csonka család életének irányítója a nagyi, az élet meghatározó helyszíne pedig a konyha lett. Ma már tudja: "A konyha az a hely, ahol átlényegülnek a dolgok, más minőséget nyernek, életadóvá válnak, és ahol ténylegesen, fizikálisan és mentálisan fölvehetünk életenergiákat. A konyha tehát szentély és beavatottság". A szerző az 1968 és 1998 közötti három évtized konyhai történeteit idézi meg egy-két oldal terjedelmű, laza szövegezésű, olykor párbeszédes kisprózáiban.