Wilhelm Lübbeckét 19 éves korában, 1939-ben sorozták be a Wermachtba, ahol az 58. gyaloghadosztály előretolt tűzmegfigyelőjeként szolgált, vagyis a legelső vonalból, szinte felderítő feladatokkal irányította a német tüzérséget, hogy ily módon a lehető legpontosabb csapást tudja mérni az ellenség hadállásaira. Lübbecke nem egyszerűen bátor, de a kalandvágyig kíváncsi katona volt, mindig ott volt a hadiesemények sűrűjében, csaknem állandó életveszélyben töltötte szolgálatát, így lett tagja annak az éknek, amely a legközelebb nyomult az ostromlott Leningrádhoz. Végigharcolta az orosz frontot a Szovjetunió megtámadásától egészen a visszavonulásig; mint az Északi hadseregcsoport balszárnyának egyik katonája átélte a német hadsereg győzelmes előrenyomulását, a Baltikum elfoglalását, Leningrád ostromgyűrűbe fogását, a támadási kísérleteket, később a vereséget és a visszavonulást.