Az 1945 utáni történelemértelmező narratívában, okkal az 1939. szeptember 1-jén megtámadott Lengyelország lett a „mártír”. Arra viszont kevesen figyeltek föl, hogy az országot lerohanó Németországot egyöntetűen elítélte a közvélemény, a politika, a diplomácia, míg a keletről betörő Szovjetuniót nem; ráadásul Lengyelország nyugati szövetségesei jó ideig nem vették komolyan védelmi ígéreteiket. Hitler a háború gyors befejezését tervezte, ám Sztálin – hivatkozva a német militarizmus fenyegetésére – világháborúvá akarta kiszélesíteni a konfliktust, remélve a kapitalista Nyugat megrendülését.