Dobray Sarolta regénye a párkapcsolati erőszak fojtogató világából való kiútról, egy kétgyermekes anya magára találásáról, s úgy általában a magyar hétköznapok lélekőrlő mókuskerekéről közöl tanulságos gondolatok leendő olvasóival. A szerző folytatja sikeres korábbi regényéből, az Üvegfalból (202409127) megismerhettük Léna és Péter működésképtelen házasságát, melyből a nő úgy próbált menekülni, hogy egy másik partner karjaiba rohant. Lénának azonban be kell látnia, hogy az nem jelent teljes körű megoldást, ha az egyik függőségi viszonyt egy újjal helyettesíti. A Balázzsal folytatott viszonyról Péter is tud, amit a férfi nem átall minden lehetséges alkalommal a nő orra alá dörgölni. A rosszindulatú beszólások, a verbális erőszak hamar fizikai formát ölt, a kéz megszorítása, a másik lefogása, korlátozása, megalázása mindennapossá válik a házasságban, melyet a gyerekek előtt sem lehet már titokban tartani. Az ünnepek, a meghitt légkör sem tudja már egyikőjükkel sem elhitetni, hogy működőképes családként tudnak együtt lenni. A férfi mégis ragaszkodik a nőhöz, a család illúziójához. A megbocsátás eltúlzott gesztusa után még szorosabban tartja Lénát: szabadidejét és pénzügyeit is ellenőrzi, megpróbálja leépíteni a nő magabiztos személyiségét, a gyerekeket a nő ellen hangolni.