„Kevesen tudják, mit hozhatna ki belőlük Isten, ha egészen az Ő gondviselésére bíznák magukat” - vallotta a jezsuita rend neves alapítója, a lelkigyakorlat első és máig legnagyobb szerkesztője, Loyolai Szent Ignác. Az ismert lelki vezető az imádsággal és a lelki élettel kapcsolatos tapasztalatait a Lelkigyakorlatok című könyvében foglalta össze, amely a jezsuita, illetve a szentignáci lelkiség alapja lett. Ignác 11 hónapot töltött elvonulva Manréza város határában, egy barlangban. Elmélyülten imádkozott, és itt írta meg lelkigyakorlatos könyvét 1522-ben. Az általa szerkesztett, zárt körülmények között, rendházban tartott lelkigyakorlat napi 5, körülbelül egy órás imából áll, és a résztvevők naponta egyszer számolnak be az imájukról a vezetőnek (előkészület, ima, reflexió, beszámolás). A harminc napot nagyjából négy hétre osztotta, egy-egy hét anyaga eltérő: az első a bűn hete, a második Jézus élete eseményeit, a harmadik Jézus szenvedését, a negyedik Jézus föltámadását és mennybemenetelét idézi meg, segítve a hívőt céljai, fogadalmai megtartásában. A csaknem fél évezredes művet a hívők ma is változatlanul használják. A szentignáci lelkigyakorlatról így vall egy katolikus pap az egyik világhálós fórumon: „Ez a szemlélődő ima minden tekintetben eltér az általában ismert imamódoktól. Kitartást, hűséget igényel, ha meg akarod ismerni. A legelső tanácsunk, hogy szánj bőven időt reá. Nem kell sietni, nem kell sehová sem eljutni. Imádkozni kell!” Jelen kiadás alapja Hitter József 1940-es fordítása, melynek 1986-os edícióját némiképp átdolgozták. A kötet elején Vízi Elemér tartományfőnök és Lukács János jezsuita szerzetes előszavát olvashatjuk. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"