A Rozina Charity néven alkotó szerző -- első pillantásra -- a szentimentalizmus költője, őszintén vallja meg érzelmeit "lélekmeséiben": "Életem könyvébe nekem nem kell több radír, hisz e csöpp kis szív oly sok mindent kibír"(Lelkem belső hangja). A kezdő költő műveit lágyság hatja át, verseinek alaphelyzetét pillanatnyi érzések adják: "... szavad szívembe többé már nem mar, / nincs bennem semmi féle iszony, / s most láthatod milyen erős vagyok, bizony!" (Lelkem meséje). A művekben nem jellemző az összetett költői képek használata, Charity mondanivalóját egyszerűen fejezi ki. Nyomokban tartalmaz szerelmi csalódást: "Te addig kerested bennem azt a bizonyos lányt, / Míg találtam valaki mást" (Semmi sem a régi); reményteli újrakezdést: "Nem kéne mindig mindent ráhagyni a mára, / ... neked is lesz, mint másnak, egy saját álomvára!" (Álomvár); és örömteli biztatást is: "... a napfény édesen cirógat, ... Angyalok mindenhol laknak, s lelkünkben is mindig helyt kapnak" (Angyallány). A költő nyelvi eszköztára olykor még szerény (például "kéne" szót használja a "kellene" helyett), stílusa még csiszolatlan, emellett szinte minden versében megjelenik a "szív" és a "lélek" szó, mint központi motívum. A kötetben szereplő verseket színes illusztrációk kísérik. A kötet a szentimentális stílusra fogékony olvasók figyelmébe ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva