Varga Patrícia - ez kiderülhetett azok számára, akik nyomon követték munkásságát - par excellence vallomásos költő, aki személyes élményként, mélyen átélt tapasztalatként ábrázolja a világ minden darabkáját. Prózai irányú versei az intellektuális és mentális élményeket a lehető legszemélyesebb, s alkalmanként drámai módon ábrázolják: "Remények lapulnak némán a csendben, félek, fáj, / mennék, mennem kell, de még nem megy, / valami visszahúz, erős a kötelék, el kell / tépnem mert ha maradok meghalok / önmagam is" (Lépnék). Ilyesfajta hangulatú, stílusú versekből nyújt át a szerző ismét egy kötetnyit azoknak, akik nyitottak a magyar líra másodvonalának újdonságaira. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"