Ezúttal Boncza Berta életét felvázoló, valamint főbb állomásait és szakaszait részletesebben is bemutató könyvet vehet kezébe az olvasóközönség. A tárgykörben már régóta tevékeny szerző korábbi műveihez kapcsolódó, de tartalmát illetően mégis egyedi kiadvány, szemléletében is meghaladja a közismert sablonokra épülő „Csinszka irodalmat”. Elsősorban nem a hétköznapi eseményekre összpontosít. Kronologikus sorrendben veszi számba a kiemelendő jelenségek és fejlemények körét (ideértve az eddig meglehetősen egyoldalúan kezelt Márffy-házasságot), de kitér a személyes adottságok, tulajdonságok, vagy más befolyásoló tényezők bemutatására is. Mindezt végigkíséri a sajátlagos, és – ha kell –, kritikus megközelítés. A komoly felkészültséggel és történetkutatói jártassággal rendelkező Nagybaczoni Molnár Ferenc, mint hangsúlyozni szokta, tartozik azzal Boncza Bertának – rokoni mivoltában is –, hogy saját nézetei és kutatási eredményei közzétételén túl, a múltban tévedésből, tájékozatlanságból, illetve rosszhiszeműségből keletkezett félrevezető megnyilvánulásokra rávilágítson, azokat helyreigazítsa, vagy terjedésüknek útját állja. Ugyanakkor, szükségszerűen kiegészíti más szerzők e téren hiányos műveit is. És aki ez idő szerint, egyedüli olyan szerző, aki Boncza Bertáról két teljes kötetet jegyez (másik a „Sorsom kiktől örököltem?”), de hozzávehetjük még „Az elveszett tehetség” címűt is, ahol Boncza Berta unokabátyját, a szerencsétlen sorsú Török Károlyt, és nagyrészt semmibe veszett munkásságát állítja elénk. Melyekhez hasonlóan, olvasóink figyelmére a mostani összeállítás is joggal tarthat számot.