Megrendítő a lélek legmélyéig hatoló önéletrajzi kötetet írt a magát lélekgyógyászként aposztrofáló Rácz Szilvia. Vélhetően szegregált közösségben nevelkedett, ahol mindenki nagyon szegény volt, de az édesanyja mindent megteremtett a tisztességes élethez, tiszta rendezett volt a portájuk, annak ellenére, hogy az alkoholista apa szinte minden pénzüket italra költötte. A mesélő gyermekkorában folyamatosan bántásnak volt kitéve, furcsa módon nemcsak az iskolai közeg nem fogadta be, de az édesapja is jobban szerette a testvérét. A csenevész, szemüveges kislányt sokszor fiúnak nézték, és a szenzibilis gyermek már nem is kereste osztálytársainak közelségét.