A bibliai történetek pszichológiai jelentéseit igyekszik legújabb könyvében Lányi Gusztáv feltárni, aki pszicho-teológiai vázlatain keresztül szeretne egyre közelebb jutni a végső titokhoz. A kötet nem pszichológiatörténeti igénnyel lép fel, sokkal inkább arról van szó, hogy Lányi a bibliai szöveghelyeket, melyeket következetesen archetípusokként aposztrofál, pszichológiai szűrőn keresztül olvas újra. Így a szöveghelyek teológiai mondanivalója pszicho-teológiai mélységgel gazdagodik, mintegy újabb dimenzióval, korábban nem látott réteggel gazdagítva a jelentéseket. A szerző az ember antropológiai és pszichológiai adottságaiból indul ki, amikor a hitet, valamint a hit alapjául szolgáló szent szöveget elemzi. Tisztában van vele, hogy a lélektan és a hittan kapcsolata korántsem mentes az elméleti és gyakorlati konfliktusoktól, de meggyőződése szerint holisztikus szemléletű vizsgálódásai révén képessé vált a két diszciplína, a két eltérő szemlélet közé hidat verni. Az előszó után, ennek fényében, a bibliai elbeszélés mintázatainak sajátosságait ismerhetjük meg, melyet leginkább az archetípusok küzdelmeiként tud megragadni. A következőkben olyan témákat követve vezeti végig olvasóit a Biblia pszicho-teológiai jellemzőin, mint a prófétai fenyegetés, amely a belső hangot lépteti elő, szót ejt a szeretet hatalmáról, az ima erejéről, a gyógyítás fontosságáról.