A Jászai Mari-díjas színésznő második verseskönyve a nyelvjátékok magasiskolája: a kötetben számos olyan verset találunk, amelyek kreatív és szellemes módon írják tovább és írják szét a magyar nyelv bevett frázisait, miközben a lírai én féltett titkai, párkapcsolati és lelki problémái is átszűrődnek a játékos sorok között. A kötetben szabadverseket olvashatunk, melyek olykor leírhatók egy bizonyos rímképlet szerint, máskor még ezt a kötöttséget is nélkülözik; egyetlen alkalommal beszélhetünk kötött formáról, mégpedig egy klasszikus szonettről, a "kokett szonett" című költemény esetében. A kifordított szavak, elferdített kifejezések elzsongítják az olvasót, de nem fedik el teljesen a beszélő komolyságát.