"Belső zarándoklat" - e kifejezéssel invitálja lírai utazásra verseskönyve lapjain az olvasókat Vizkeleti László. "... az emberi létezés legmélyebb rétegeit tárja fel: szeretet és elmúlás, hit és bűnüdat, önismeret és megbocsátás fonódnak benne egymásba". E nagyszabású egzisztencialista témákra mintegy hatvan oldalnyi költeményt hangolt, amelyeken nyomott hagyott a költő buddhista hitvilága, spirituális világlátása is. Ugyancsak visszaköszön a versekből a tiszteletteljes csodálat, amivel a természetet szemléli: "Vöröslő fénytakarót terít az árnyas tó / bársony vizére a haldokló nap, / mikor káprázat lesz, vagy örök nem múló / a parton hagyott neszező lépted, álom-illatod" (A tónál); vagy "Ringó nád remegve öleli / kopott, vén ladikod, / Álmos vízen holdfényben fürdeti, / míg a nyár kacagva foszlatoz." (Egyszerű képek őszelőn).