Noha Gligor János elsősorban hivatásos katonatisztként szolgálta hazáját egészen nyugalomba vonulásáig, a szellem és a lélek dolgai mindvégig foglalkoztatták. Ennek okán mélyedt el még korábban a filozófiában és az etikában, s ennek okán döntött úgy, hogy gondolatait lírai formába önti. Eddig keletkezett verseinek legjavát teszi most közzé ebben klasszikus ízlésvilágú és stílusú kötetben. Gligor János költőként a hagyományos formák és témák híve. Gondos versszakokba szedett, gyakran feszes belső ritmusú, szabályosan rímelő költeményeiben olyan alapvető emberi élményeket, érzéseket jelenít meg - hol konkrétan, hol metaforákba öntve - mint a hazaszeretet és a hazáért való honfiúi aggodalom, az erkölcs mibenléte és jelenkori szívszorító helyzete, az identitás, a múló idő és az elengedés, a szeretet és szerelem különféle arcai, a szabadság léte vagy éppen hiánya, a jó és rossz törvényszerű váltakozása, megjelenése az emberi sorsban. Mindezt gyakorta melankóliával fűszerezve teszi: "Sietnünk kell, fogy az idő. / Múlik a tiszta ifjúság. / Fogya remény, hogy holnap is nő / az álmot hozó kis virág." (A rózsák gyorsan elvirulnak). Az összesen hat ciklusnyi verset (Aranyeső és tulipán, Család - szeretet, Magyarság - hazaszeretet, A természet ébredése, A kis halacska, Lángol a nyár) tartalmazó kötet általános gyűjtőkörű könyvtárak anyaga. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"