Az 1992 óta Németországban élő, erdélyi szász családban született költő válogatott verseinek kötete – ha absztrakt módon is – az identitáskeresés problémájára utal. Hodjak többször beszélt arról, hogy az identitásnélküliségben az a jó, hogy nem kell külső elvárásoknak megfelelni. Az identitás kérdéséhez szorosan kapcsolódik a nyelv kérdése, a nyelvi reflexió mikéntje, a nyelv keresése, amely végül is a világ megismerésének egyik módja. Hodjak lírájának körülírására – az előszóíró Vincze Ferenc szerint – érdemes magyar pályatársaira hivatkozni; költészete ötvözi Petri György keresetlen köznapiságát, Sziveri János iróniával átitatott nyelvi játékosságát és Kovács András Ferenc stílusimitációit, ugyanakkor ezekből kiindulva a véget nem érő kísérletezés jellemzi