Önálló kötettel is jelentkezik az Ünnepi Könyvhéten Jankovics Marcell a Méry Gáborral közösen jegyzett művészeti album mellett (ld.: Szmrecsány Szűz Mária-temploma, 201414061). A viszonylag vaskos memoárban - vagy nevezhetjük regényes életrajznak is - a szerző életének első tizenkilenc évét dolgozta föl, furcsa címével pedig érzékelteti, az emlékezés saját és családja múltjára, "többé-kevésbé nem kedves" a számára. Ha nem is teljesen pejoratív a metafora, a "lék" mégis feltételez egy jégpáncélt, amelyet az író megpróbált "a rosszak fölé húzni". A habent sua fata libelli jegyében magyarázatra szorul az "átdolgozott kiadás" megjelölés is: a mű első megjelenése (Budapest, Helikon, 2007) után a Pannónia Filmvállalat egyik pártállami igazgatója beperelte Jankovicsot rágalmazásáért. A Lékiratokat ekkor bezúzták, így a jelen, új kiadásból a kifogásolt tizenkét sort ki kellett hagyni, de más, apróbb változtatásokat, pontosításokat is el kellett végezni a szövegen. Az izgalmas "házi történelmet" olvasva kirajzolódik az a gazdag szellemi és kulturális örökség, amely a művész útravalójául szolgált ifjú éveiben. Élettörténete a második világháború éveiben kezdődik, kisgyerek még, amikor édesapját az ötvenes években koholt vádak alapján hosszú évekre bebörtönzik, családját pedig kitelepítik. De találó és szellemes című (Romország, Holtág, Mélymagyar, Profán gyónás, Erőkar) fejezeteiből megtudjuk azt is, hogy családja a középnemesség alsó ágához tartozó "konglomerátum" volt, osztrák, örmény, szlovák, lengyel és talán német felmenőkkel. Jankovics Marcell szépapja, Meszlényi Jenő Kossuth Lajos sógora, Görgey fiatalkori testőrtársa, majd Komárom térparancsnoka volt. Az olvasmányos főszöveghez nyolcvan oldalas fénykép, illetve dokumentummelléklet csatlakozik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"