Lehetne, hogy csak aludjunk?

Az elsőkötetes szerző novelláiban különböző élethelyzetek és az ezekre épülő drámai jelenetek tűpontos megragadását érhetjük tetten. Kovács Bálint, amikor irodalmi műveket ír, nem tudja és talán nem is akarja kikapcsolni magában a riportert, így éles szeme olyan részleteket is feltár, olyan összefüggéseket is látni enged, amelyek egy más közegből érkező írónál kevésbé lennének kidolgozva. A művek egyrészt újrealista módon a lehető legpontosabban írják le a környezetet, az emberek helyzetét, ám emellett a balladai homály, a sokáig – még egy novella esetében is – lebegtetett végkifejlet egy tudatos írót állít olvasói elé.