A 19. századi misztikus, romantikus, ponyván árult elbeszélő költemények hangulatát idézi a Lehel kalandjai. Címszereplője a derék, ám szegény ifjú, aki a Tisza-parti kocsmában „korsóját markolja”, amikor egy megfáradt zsivány tér be az ivóba. Lehel fölismeri benne az őrült Tódort, akiről városszerte beszélnek az emberek. Tódor egy kincseket rejtő barlangról mesél az ifjúnak, és rábeszéli Lehelt, hogy szerezzék meg együtt a vagyont érő drágaságokat. Másnap elindulnak a barlang felé, útközben megszállnak egy néptelen faluban, ahol egyetlen öregemberrel találkoznak, aki elbeszéli, miként néptelenedett el a falu. Hajdan gazdag bányásztelepülés volt ez, aztán sárkány alakjában megjelent a kapzsiság istene, aki elűzte az itt lakókat.