A műfordítóként ismert Bánfai Zsolt az elmúlt esztendőkben tűnt föl kortárs líránk eredeti hangú alkotójaként. Versvilágának egyik karakterjegye, hogy összerendezi, egyensúlyba hozza a lét egymástól messze eső elementumait. Képes egyetlen szövegkorpuszban összerántani, egybeolvasztani a természeti és emberi létezés részecskéit, erővonalait, apró moccanásait és rengéseit. Halmai Tamás szerint költészete a „félálomi tárgyiasság és a látomásos hermetizmus sajátos elegye”. E kötet tematikus ráadása, hogy végigvonul benne egy leitmotiv, a légy alakja. A kötet mottójaként közölt vers (A légy monológja) a lét horizontján ábrázolja az emberi természet fáradhatatlan igyekvését, az úton levés izgalmát és a megérkezés reményét, a révbe érés várható nyugalmát.