Marcel Pagnol fölöttébb népszerű, ám esztétikailag nem épen makulátlan regények és drámák sokaságát írta. Tulajdonképpen egész életében egyetlen téma foglalkoztatta, szülőföldjének, a Franciaország egyéb vidékeitől minden szempontból eltérő Provence-nak az emberei, a szinte élőlényként kezelt-ábrázolt, provence-i "levegő", ez a speciális atmoszféra. Élete alkonyán aztán sikerült szinte egész életműve mondandóját, eredményeit egy nagy, és immáron a kritikusok szerint is makulátlan szépségű műbe foglalnia. Ez a Dombok vize, amely két könyvből álló alkotás. A két, szorosan összetartozó regény (Jean de Florette; Manon des sources) egy örökségi história körül zajlik, dúsgazdag (és gonosz) nagyapa, és számára, illetve az érintett számára is meglepő kapcsolódású unoka körül, ám ezt az önmagában is érdekes, kalandosan alakított históriát Provence szinte teljes enciklopédiája köríti. Három nemzedék életét mutatja be a két regény, egyként érzékeltetve az ősit, maradandót, örököt, és a mindenkor változót, a felszínen a mozgás látszatát keltő, tünékeny szépséget, szomorúságot, tragikumot és komikumot. A paraszti élet mindennapjai, a gazdálkodás megszentelt rítusai, a barterügyletek és a kézművesség, a kereskedelem és az uzsora, a bűntettek és a családi élet, a szerelem és a házasság, a konzervatív család és az ellene vívott "felvilágosult" csaták mind-mind szervesen beépülnek a műbe, amely a nagy "életvilágokat" ábrázoló munkák sorába tartozik. A franciául értő, irodalmi ínyencségeket kedvelőknek ajánlható kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"