A 18-19. század fordulóján az alig négyezer lakosú Jéna olyan szerepet töltött be a német szellemi életben, mint az ókori Hellaszban Athén, vagy az Erzsébet-kori Angliában London. Ez azért is történhetett így, mert a jénai egyetem olyan akadémiai szabadságot élvezett, amilyet minden más univerzitás csak irigyelhetett. Az ezzel a lehetőséggel élő itteni tudósok szellemi forradalma pedig abban állt, hogy – Kant nyomán – azt állították, hogy a világot nem az isteni törvények alakítják, hanem az emberi elme és tapasztalat; az abszolút igazság helyébe az objektív tudást léptették. Ezt a korszakot és fölismerést jeleníti meg Andrea Wulf, aki szemlélteti, hogy ritkaság, hogy egy időben, egy helyen annyi kiemelkedő értelmiségi alkosson, mint a 18. század első éveiben Jénában.