Az Erdélyből Magyarországra, majd Japánba, végül az Egyesült Államokba települt író és gondolkodó, Ágoston Vilmos mostani regényét még a sötét Ceausescu-éra idején vetette papírra. Az író egyike volt a ’70-es évek erdélyi magyar értelmiségijeinek, akiket a román hatalom számos eszközzel próbált ellehetetleníteni. Ennek okán természetesen nyíltan nem bírálhatta a rendszert, ezért allegorikus képekbe csomagolta véleményét, hogy az eltaláljon értő közönségéhez. A diktatúrák természetének cenzori ellentmondásai a kultúra és a tudomány groteszk módú megközelítésének lenyomata a regény. A securitate életeket megnyomorító kegyetlen módszereit olyan groteszk és szürreális képekbe csomagolja az író, amelyet kizárólag a rendszer elnyomásában élők érthettek meg.