A felnőttek nagy része nem rajzol: „nem tudok”, mondják. A gyerekek szinte kivétel nélkül örömmel rajzolnak, azok is, akik felnőttként azonnal hárítják a kérést: rajzolj nekem valamit. Egyetlen kivétel van, amikor az apukát vagy anyukát a saját gyereke kéri erre. Ilyenkor azonnal a ceruza után nyúlnak és sorra készülnek a nyuszik, kutyák, házak, kertek a papíron, és közben újra ráébrednek, milyen jó soha nem létezett élőlényeket, fel nem épült meseházakat és csodajárműveket teremteni. A szerző több, mint harminc éve foglalkozik gyerekekkel, a gyerekek verbális és képi kifejezőképességével, tanulmányozza és csodálja ötletességüket.