Halmosi Sándor a kevésszavú költők közé tartozik, de líráját nemcsak ez a sajátossága egyéníti, hanem az, hogy egyszerre komoly és játékos; ahogyan Jász Attila írta róla: játékosan komoly, vagy megfordítva. Verseiben a tragikum súlyának gravitációja és a szabadság könnyed röpte egyszerre van jelen. Valahogy olyan kettős természettel szól ez a líra, ahogy egyik versében maga fogalmaz: „Ha eszembe jutsz, / Elsimul a tó, / Ha eszedbe jutok, / Felborzolódik” (A csend kettős természete). Hangját személyesség, bizalmas meghittség jellemzi, ami természetes, hiszen alapvető versalkotó módszere, hogy a valóságot magán szűri át, ami egyben azt is jelenti, hogy minden versében újragondolja a világot.