A pennsylvaniai Clarence Smoyer huszonegy éves volt, amikor 1944 őszén, tizedesként egy amerikai tank irányzójává jelölték ki a nyugati hadszíntéren. A 3. páncéloshadosztályban – az ún. „Lándzsahegy hadosztályban” – szolgált. Ők voltak az az alakulat, amely innentől kezdve, nagyjából a második világháború végéig minden fontosabb ütközetet vezetett, s elsőként kerültek összetűzésbe a német csapatokkal. Előbb egy Sherman, majd egy Pershing tank irányzója volt (ez a kapitány utáni második beosztásnak számít), és ekként harcolt egészen 1945 tavaszáig.