A Hamupipőke jól ismert történetét meséli újra a gonosz mostoha, Etheldreda „Ethel” Tremaine szemszögéből, árnyaltabb képet rajzolva a mesék egyik legismertebb negatív szereplőjéről. A kétszer megözvegyült asszony két lányával, Rosamunddal és Mathilde-dal, valamint mostohalányával, Elinnel él egy kívülről még tekintélyesnek látszó, valójában azonban omladozó vidéki birtokon. Ethel egyre fogyatkozó vagyonából próbálja fenntartani családját és megőrizni társadalmi rangjuk látszatát, miközben legfontosabb célja, hogy lányainak megfelelő házasság révén biztos jövőt teremtsen. Amikor a királyi udvar bált rendez, hogy feleséget találjon a trónörökösnek, Ethel minden megmaradt erőforrását és kapcsolatát mozgósítja azért, hogy mindhárom lány eljuthasson az eseményre. Terve azonban váratlan fordulatot vesz, amikor éppen Elin kelti fel a herceg érdeklődését, a gyorsan kibontakozó kapcsolat mögött pedig Ethel nyugtalanító titokra bukkan a királyi család múltjában. A regény innen már nem csupán az ismert mese eseményeit értelmezi át, hanem Ethel korábbi életébe, fiatalságába és két házasságának történetébe is betekintést enged, megmutatva, milyen tapasztalatok formálták kemény és gyakorlatias személyiségét. Hochhauser a természetfeletti elemek helyett egy olyan történelmi világot teremt, amelyben a nők társadalmi és anyagi biztonsága nagyrészt a megfelelő házasságtól függ, így Ethel sokszor könyörtelennek látszó döntései is új megvilágításba kerülnek.