A Somogyi-dombság lágy vonulatai szegélyezik Tefner Zoltán költészetét: a Corvinuson komoly egyetemi karriert maga mögött tudó idősödő szerző a múzsai művészetekben is megmerítkezett, miközben a honi táj, a szűkebb pátria szeretve gyűlölt világa köszön be a költemények olvasóinak ablakán. A Lábjegyzetek a dombtetőről, három az egyben alapon, a szerző verseit, novelláit és műfordításait foglalja magában. A költemények között találunk régebben keletkezett darabokat, illetve az elmúlt egy-két év frissebb termését, amelyekre általánosságban jellemző a nosztalgikus hangoltság, a kontemplatív szemlélet, filozofikus, merengő távolságtartás, a lírai beszélő belső világának, érzelmeinek és emlékeinek a szárba szökkenése.