Elias Weiss Friedman könyve személyes történetek, kulturális érdekességek és a szerző pályája során megismert kutyák sorsán keresztül vizsgálja az ember és kutya többezer éves kapcsolatát. Friedman The Dogist néven vált világszerte ismertté: 2013 óta kutyák tízezreit fényképezte le New York utcáin és a világ számos más pontján, portréihoz pedig rendszerint az állatok és gazdáik történeteit is társítja. Könyvének alapgondolata egyszerű: a kutyák nem pusztán kellemesebbé teszik az életünket, hanem türelmesebb, felelősségteljesebb és másokra figyelő emberekké is formálhatnak bennünket. Ennek bemutatásakor saját kutyáihoz fűződő emlékeit éppúgy felidézi, mint a fotók készítése során megismert állatok és emberek történeteit, így az ismeretterjesztő részeket személyes, olykor humoros epizódok szakítják meg. Friedman kitér a kutyák kultúr- és társadalomtörténetére, a fajták sajátosságaira és tenyésztésük problémáira, valamint arra is, hogyan alakult át az állatok családon és társadalmon belüli helyzete. Különösen érdekesek azok a fejezetek, amelyek a kutyák segítő és gyógyító szerepét járják körül: szó esik PTSD-vel élő katonákról, terápiás és szolgálati kutyákról, illetve olyan börtönprogramokról, amelyekben fogvatartottak képeznek ki segítő állatokat. Ezek a példák azt is megmutatják, hogy egy kutyáról való gondoskodás célt és napi struktúrát adhat az ember életének, miközben felelősségre, türelemre és a másik élőlény igényeire való odafigyelésre tanít. A kötet ugyanakkor nem tudományos monográfia: Friedman elsősorban anekdotákból, személyes tapasztalatokból és találkozásokból építkezik, közvetlen hangon beszélve az ember és kutya közötti érzelmi kötődésről.