Kardos Julianna neurokémikusként vált nemzetközileg elismert kutatóvá, tudományos pályáját azonban mindig átszőtte a közélet és a kultúra iránti érzékenység is. Az elmúlt években esszéiben és publicisztikáiban a tudomány autonómiájáról, az akadémiai szabadságról és a kulturális emlékezet kérdéseiről gondolkodik, személyes tapasztalatait tágabb történeti és társadalmi összefüggésekbe ágyazva. Írásait a természettudományos pontosság, a morális felelősség és a filozofikus reflexió ritka egysége jellemzi. E témában született írásai gyűjteményének címe rögtön előre vetíti, szerzőjük mit gondol a kutatás fontosságáról. A tudománynak ugyanis megvan a maga, politikától és gazdasági környezettől független igazsága, amely mégsem válaszható el teljesen a gyakorlati alkalmazhatóságtól. Kardos Julianna a rendszerváltás után gyorsan mélyrepülésbe váltó tudományfinanszírozás kérdéseit vizsgálja, mely során figyelembe veszi az aktuális politikai környezetet. Visszatérő motívum, hogy a döntéshozók korlátolt nézőpontját és megszorító „reformjait” az apparátcsikokként működő felülről kinevezett végrehajtók a lehető legerőszakosabb módon próbálták a kutatókon keresztülverni. A józan belátás, a kutatások nemzetközi szinten való fontossága a legritkább esetben voltak fajsúlyos érvek. A költségcsökkenés azonban nem csak a kormányzat vagy félreértett tudománypolitikájából adódott. Ehhez járult a vállalati szféra átalakulása, a korábban jelentős megrendeléseket adó magyar technológiai cégek eltűnése, tulajdonosváltása, valamint a magyar jogállamisági aggályokat támasztó EU fokozatos, majd radikális kihátrálása.