– Nem bánta meg, hogy kutatónak állt? – Soha. Abszolút jól éreztem magam ezen a pályán. Kiváló középiskolai rendszerben lehettem középiskolás, és elsőrangú egyetemi képzésnek voltam részese. A mai diákok, hallgatók ugyanezt nem mondhatják el. Lehet, hogy többet is elérhettem volna, lehet, hogy több támogatást is kaphattam volna, de ezen nincs értelme rágódni. Érdekes tapasztalat volt az amerikai tudományszervezés és kutatás megismerése. Akkor is hatékony volt, de azóta, hogy ott dolgoztam, még hatékonyabb lett. Meggyőződésem, hogy ha sokáig nem lesz elegendő forrás Európában és Magyarországon különösen tudományra, akkor végletesen lemaradunk. Az Egyesült Államokból visszatérő kutatóban általában kétféle érzés kavarog. Az egyik a letargia, hogy Európa lemarad, és Magyarország kiszállt a versenyből, a másik pedig az, hogy nincs mese, az adott körülményekből kell a legjobbat kihozni. Aki arra szakosodott, hogy miként lehet a semmiből valamit csinálni, az ficánkol olyan helyen, ahol kiválóak a feltételek. A Lendület program a fiataloknak segít megfelelő feltételeket biztosítani. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy szűkül a hazai utánpótlás. Kezdő kutatót még lehet találni, de tapasztalt fiatal kutatót nagyon nehéz. Többször meghirdetett álláspályázatainkra is alig érkezik potenciálisan megfelelő jelentkező. A külföld nagyon erős csábítást jelent, volt PhD-tanítványaim fele Amerikában, Németországban és Ausztriában folytatja kutatómunkáját.