Tom McCartan szerkesztésében jelent meg az utolsó interjú, amelyet a jelentős amerikai íróval, az akkor nyolcvannégy éves Kurt Vonneguttal rögzítettek. Mivel utolsó, nyilvános közlésre szánt megnyilatkozása nem tenne ki egy könyvet, a kötetben az eredetileg 1977-ben megjelent A fikció művészete című interjútól kezdve követhetjük végig, Vonnegut mit gondol a világról, művészetről, magáról és családjáról, valamint az amerikai társadalomról. Vonnegut írásművészetét a fekete humor, a játékos posztmodern forma és a mély humanizmus sajátos elegye határozza meg, amely egyszerre könnyed és kegyetlenül pontos. Történetei gyakran egyszerű nyelven, de éles erkölcsi érzékkel mutatják meg az emberi világ abszurditását és törékenységét – e stílusjegyek interjúiban is tetten érhetőek, meghatározzák, miként fordul az őt kérdező riporterek, irodalmárok felé a szerző. Vonnegut szerint a fikció művészete abban rejlik, hogy érthető mintázatot adjon az élet kaotikus eseményeinek, így segítve az olvasót a világ értelmezésében. Úgy véli, az író felelőssége, hogy kedves és világos legyen, miközben őszintén beszél az emberi természet gyengeségeiről. A fikció számára egyszerre menedék és tükör: eszköz a túléléshez és a társadalom kritikus vizsgálatához.