A szerző két férfi, a harmincas éveiben járó olasz író, Leo, és a huszonötéves német zenész, Thomas szerelmét, szakításait, majd a pár fiatalabb tagjának betegségét és haláláig elvezető út stációit megrendítő érzékenységgel ábrázolja. A két férfi tudatos döntése az, hogy külön városban, „külön szobákban” lakjanak, így megőrizve szabadságukat. A könyv címének metaforája a birtoklásmentes, tiszteleten alapuló szerelmet szimbolizálja, azt, hogyan lehetünk teljesen elkötelezettek valaki mellett úgy, hogy közben megőrizzük az önazonosságunkat.