Rainer Maria Rilke (1875–1926) fiatalkori műve, az 1896–1898-ban írt Krisztus-látomások (Christus-Visionen) rácáfol a közkeletű vélekedésre, mely szerint a költő ekkor még legföljebb kereste a hangját, túl korán indult, s a századvég újromantikájának foglya maradt volna. Lehet, hogy mindez igaz első köteteire, Krisztusról írt ciklusát azonban kivételesen nagy, zseniális műnek kell tekintenünk. Annak ellenére is, hogy töredékben maradt. Nem kívánta folytatni-befejezni a szerző. Életében nem is jelent meg a ciklus, mely a szó képletes értelmében leemeli Krisztust a keresztről. Tizenegy látomás szembesíti túlvilágról érkező alakjával a költemények szereplőit, de az olvasót, a mindennapok emberét, a hagyományt és magát a kereszténységet is. A mű most jelenik meg először magyarul. Óriási szerencsémnek tartom, hogy e fordítás révén Rilke költői világának napszámosa lehettem, kedvezményezettje „az oldott, lágy, utolérhetetlen nyelv” gyönyörűségeinek. Suhai Pál