A Közgazdasági Nobel-díjasok 2005–2024 című tanulmánykötet a kortárs közgazdaságtan egyik legfontosabb irányait mutatja be húsz év díjazottjain keresztül, egyszerre tudománytörténeti és elemző megközelítésben. A kötet különlegessége, hogy minden Nobel-díjas külön fejezetet kap, amelyben nemcsak a díj indoklása, hanem az életút, a főbb eredmények és a tudományos hatás is részletesen megjelenik. A szerkesztők és szerzők célja az, hogy átfogó képet adjanak arról, miként alakult át a közgazdaságtan az elmúlt két évtizedben, és milyen új kérdések kerültek a középpontba. A kötetből jól kirajzolódik, hogy a korábbi, erősen elméleti, matematikai modellekre építő irányzatok mellett egyre nagyobb teret nyertek az empirikus és alkalmazott megközelítések. Ennek egyik emblematikus példája Esther Duflo és munkatársai kutatása, akik kísérleti módszerekkel vizsgálták a szegénység problémáját, új irányt adva a fejlesztésgazdaságtannak. Ugyanígy meghatározó Richard Thaler és mások munkássága, amely a viselkedési közgazdaságtant emelte a főáramba, megkérdőjelezve a klasszikus racionalitáselméletet. A kötet hangsúlyozza, hogy a Nobel-díjasok nemcsak elméleti áttöréseket hoztak, hanem közvetlen hatást gyakoroltak a gazdaságpolitikára, a pénzügyi rendszerekre és a társadalmi problémák kezelésére is. Az irányzatok változását jól mutatja, hogy a játékelméleti és mechanizmustervezési eredmények (például Aumann vagy Maskin munkái) mellett megjelennek a valós adatokon alapuló, oksági összefüggéseket feltáró kutatások is. A kötet egyik fontos tanulsága, hogy a közgazdaságtan egyre inkább interdiszciplinárissá válik, és nyit a pszichológia, a politika és a társadalomtudományok felé.