Tudelai Benjámin és regensburgi Petahja útleírásaiban a keresztes kori Európa és Közel-Kelet tájai, emlékei és legendái tárulkoznak föl egy szefárdi, illetve egy askenázi utazó szemszögéből. A világjáró rabbik nemcsak a zsidó községekről számoltak be, hanem az egyes helyszínek néprajzi jellegzetességeiről, előkelőségeiről, valamint a fontosabb épületekről, piachelyekről és romokról is, tárgyszerű közléseiket legendákkal keverve – ilyenformán történeti adatok és hiedelmek tekintetében egyaránt fontos forrásokat hagytak ránk.