Dobray Sarolta mintegy huszonnyolc rövid elbeszélésből állította össze füzérét Közel kötetcím alatt. Az „Apunak” ajánlott kötet írásai 2015 és 2025 között a Nők Lapja hasábjain jelentek meg, ám az elszórtan, külön megjelent írások kötetbe rendeződve elkezdenek egymással is párbeszédre lépni. A váratlan, sokszínű témaválasztás ellenére ugyanis – melyet a kötet fülszövegében egy bonbonos dobozhoz hasonlítanak, lévén nem tudjuk, éppen milyen „ízt”, milyen történetet kapunk legközelebb – összekötő motívum, hogy mindannyiunknak ismerős események, helyszínek, karakterek adják alapját az elbeszélő tűnődéseinek. A történetek szinte mindegyikében valamiféle melankolikus tündöklés figyelhető meg: az emberi kapcsolatok, az öregedés, a szülő-gyermek kapcsolat, a halál mindennapi, mégis megrendítő pillanatképei örökítődnek meg. Olykor a kamaszkor – az első csók – emléke kerül előtérbe, máskor egy internetes ismeretlen ismerősével (zaklatójával?) kapcsolatos történetét tárja elénk az elbeszélő, vagy épp egy bántalmazó kapcsolat fojtogató jeleneteibe is „pillanthatunk be”. Az apa alakja – amennyiben legalább részleges átfedést feltételezünk az életrajzi szerző és a novella elbeszélője között – kiemelt fontosságú: a dedikáció mellett több írásban is visszatér alakja, s halálával, hiányával egy külön novella is foglalkozik (Apu).