Kustár György doktori dolgozatból monográfiává terebélyesedő vizsgálódásaiban arra kérdez rá, hogy követhető-e Jézus, vagyis hogy az Evangéliumokban elbeszélt Messiás tettei mennyiben tekinthetők mintának, vagy csupán teológiai kérdésekként érdemes azokat megvitatni. A szerző a mimetikus elméletek és azok ókori gyakorlata felől közelít Jézus alakjához és evangéliumi tanításaihoz, s arra jut, hogy antik kontextusban a tettek jóval többet számítottak, mint maguk a szóban előadott tanítások, vagyis Jézus az antik hagyományt ismerve, azon keresztül értelmezhető leginkább, követése nem elméleti és intencionális, spirituális út, hanem konkrét etikai kérdések által körülbástyázott viselkedésmintát foglal magában.