Egy meglepő költői képekkel, sötét színekkel megfestett jelenetekkel, s az ember otthonkeresési vágyát témaként kidolgozó verseskötettel lép olvasói elé Kopriva Nikolett. A Kővé zsugorodott ország a háború, az egzisztenciális krízis és a sodródás kötete, melyben a lírai én mindennél jobban szeretne elérni valami biztos pontot, a megnyugvást jelentő otthont vagy a biztonságot adó másikat. A kötetbe felvett versek között a szabadversek dominálnak, melyek meglepő és váratlan képekkel, plasztikus kifejezésekkel ellensúlyozzák a rímek hiányát, de a klasszikus verselés lelkes hívei is örülhetnek, ugyanis a szerző újra és újra megtöri a szabadversek áramlását egy-egy páros vagy ölelkező rímes darabbal (Napfogyatkozás; Esti ének). A versek visszatérő témája az emlékezés, a múlt felidézése (Tavasz, nyár, ősz, tél), mások és a líra én emlékeinek összemosódása, valamint az ember és a környezet (A pipacsföldeken), a fizikai világ transzcendens kapcsolata, illetve a képzelet, az imagináció valóságot olykor felülíró hatalma (fekete kutya).