Romsics Ignác monográfiája méltó emléket állít a kiemelkedő történésznek, az életével és munkásságával is példaként szolgáló Kosáry Domokosnak. A vaskos monográfia részletekbe menően tárgyalja Kosáry életét, amely elválaszthatatlanná vált a huszadik századi magyar történelem sorsfordító eseményeitől. A monográfia így nem csupán a nagy előd és kolléga hiteles tudományos portréját, de rajta keresztül a magyar humán értelmiség történetét is felvázolja. Kosáry még az Osztrák-Magyar Monarchiában született 1913-ban, életét pedig a harmadik magyar köztársaság alatt fejezte be 2007-ben. Iskoláit mindig kiváló eredménnyel végezte, tanárai úgy a gimnázium évei, mint az egyetemeken egyöntetűen dicsérettel szóltak róla, benne a leendő nagy tudóst látták már idejekorán. Romsics megismerteti olvasóit a Kosáry család mindennapjaival, a selmecbányai élettel, majd a Trianon utáni élethez való alkalmazkodással. Ezzel párhuzamosan fejti fel a fiatal Kosáry életét és jellemét alakító tényezők hálózatát, melyben a nyugatorientált szemlélet, a nemzetközi szintű tájékozottság mindig is kiemelt szereppel bírt. Budapestre kerülve az egyetem mellett az Eötvös Collegium diákja volt öt éven keresztül, valamint ösztöndíjasként Angliában és Franciaországan tanult. Itt ismerte meg a korszak progresszív történetírói gyakorlatát és képviselőit, a francia Annales iskola társadalom- és gazdaságtörténeti műhelyét.