A hazai kortárs líra egyik doyenje jelentkezik új verseskötettel: a nyolcvanegy éves Horváth Ödön sokoldalú, sok szólamban alkotó költő, aki egy-egy művét rendre valamilyen tematikai vagy műfaji szempont szerint állítja össze. Ezúttal költeményeit a visszaemlékezés témája köré szőtte, írásai tekinthetőek egy tapasztalt, éber és empatikus ember lírai memoárjának, általánosságban pedig jól tükrözi a mai legidősebb nemzedék általános szemléletmódját, világképét is. A megidézett emlékek között akadnak személyes hangoltságúak, de olyanok is, amelyek mintegy tankönyvszerűen idézik fel a huszadik század eseményeit - így együtt adnak egyfajta szubjektív korrajzot. A kötet tizenkét tematikus ciklusból áll, benne leginkább szonettekkel: Önvizsgálat; Ma, mert tavasz van; A tömegsír szélén; Készen a nagy útra; Idén száz éve; Ami jó lenne; Vénségem átka; Kedvetlenség; Talán mégis sikerül - és hasonlók. A címek is jól jelzik, hogy kiemelten foglalkoztatja az elmúlás kikerülhetetlensége. Hihetetlenül sokféle tematikát, gazdag motivikát jelenít meg a költő; van mondandója a szerelemről, az istenkeresésről vagy a történelemről, a fagyról, a magányról és az útkeresésről. E témabőség szinte a kimeríthetetlenség, az áttekinthetetlenség érzését váltja ki az olvasóban, aki egy idő után azt kezdi keresni: mi az egyedi, mi a sajátos Horváth Ödön költészetében. Az olvasó azonban e szonett-dömpingben bizonyosan talál magának kedvére valót, olyat, amelyről azt gondolhatja: ez róla szól. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"