Poe novellisztikája sokáig csak excentrikussága, akkoriban túlzottnak, már-már betegesnek érzett fantasztikussága, rejtett erotikája, szadizmusa és misztikája okán keltett feltűnést. Lényegében ezt a Poe-t, az abnormalitások dekadens íróját ünnepelte még a Nyugat első nemzedéke is (köztük a kötetnyi novellát lefordító Babits). Mára Poe egészen más típusú erényeiről nevezetes. Mert igaz ugyan, hogy az író valódi szakembere a szörnyűségeknek, a testi és lelki kínoknak, a hagymázos látomásoknak, a delírium tremens sugallta őrült képzelődéseknek, írásművészetének a lényegét azonban nem ilyen területen végzett bravúrjai adják. A most megjelenő monográfia a modern elbeszélés atyamestereként és a tizenkilencedik század derekán bontakozó nagyvárosi miliő érzékeny és éles szemű, olykor szinte profetikus krónikásaként mutatja be Poe-t. Vöő Gabriella eleddig is legismertebb Poe novellákból (Metzengerstein; Ligeia; Eleonora; Az ovális portré; A vörös halál álarca; A kút és az inga; Az áruló szív stb.) válogat, ezeket elemzi, rámutatva, hogy ezek a légies bánatköltemények (pl. a Ligeia) vagy szadisztikus szörnylátomások (pl. A kút és az inga) immáron egészen mást jelentenek, másról árulkodnak, másféle esztétikumot sugároznak, mint a korábbi Poe-olvasóknak. Mindenekelőtt az író hallatlan pontossága lenyűgöző: egyként szigorúan bánik a környezettel, a külső körülményekkel és a lelki rezdülésekkel. Hatalmas metaforacsokrok, metaforaszférák épülnek az alapot adó leírásokra, jellemzésekre, ám ezek a metaforák is mindig abszolút kiszámíthatósággal követik a tényeket, amelyeknek Poe szinte megszállottja. Az igazi, a mély fantasztikumot éppen az adja, hogy Poe-nál mindig minden mindennel "egybevág", hogy bámulatos struktúrákat épít ki novelláiban, és cselekményeit is kemény struktúratörvények determinálják. Az érzékenység, az új érzékenység és a posztmodern lágyság teljes tagadását jelentik ezek az írások, amelyek pedig álomszerűségük, melodikus nosztalgikusságuk, festőiségük okán felületesen akár posztmodern-szerűnek is tekinthetők. A mű komoly és részletes, Poe novellisztikáját mélységélességben értelmező irodalomtörténeti munka, így elsősorban a téma iránt mélyebben érdeklődő szakközönségnek javasolható.