A három fejezetre tagolt kötetben olvashatók a művész reflexiói nemzetközi csoportos kiállításokról, mint a Velencei Biennálé, kortárs művészek portréi, továbbá művészeti jelenségekről szóló markáns állásfoglalások. „A művész láttat, így a meglátása idővel ízléssé, vagyis szokássá, konvencióvá válik. Ez az erőfeszítése a kortársművésznek sok áldozattal jár, hiszen, ha az általánosan megszokott kép helyett, – a bejárt ösvény feladása árán – kutatja az új változatot, akkor e hozzáállásával kiváltja a társadalom meg nem értését. A kortárs alkotó humánus tevékenységében a megismerési vágyból fakadó kutatása során tudatosan áll szembe az elődei által kialakított konvencionális modellel, felzárkózva egy művészi csoportba, vagy magányos bolygóként saját pályán haladva egy szabályt módosító úton.”