Csejtei Dezső Történetfilozófiai írások alcímet viselő kötetének négy tanulmányában arra keres választ, hogy korunk embere miként gondolkodik a létről és a történelemről. Az alaphangot az első dolgozat (Korunk szellemi állapotáról) adja meg, itt arról ír, hogy a mai ember szinte kizárólag a tárgyak előállítására, fölhasználására és elfogyasztására törekszik, megfeledkezve a lét „örökbecsű, annak értelmet adó kérdéseiről”. Azt vizsgálja, hogy a természet és az ész közé szorított emberi alkotóképesség miképp működött az idők folyamán, és megállapítja, hogy a létezés klasszikus hármassága (Isten, világ, ember) hogyan fogyatkozott idő haladtával az ember gondolkodásában. Ezt a jelenséget hívja a szerző „létfeledésnek”.