A második világháború óta nem ment olyan kataklizmán át az emberi társadalom, mint amilyet a 2020 márciusában kitört koronavírus-járvány generált. Az alig két hónap alatt pandémiává öblösödő fertőzéshullám olyan hatalmas változásokat hozott, amelyet 2020 februárjában még senki sem tudott elképzelni. A betegséggel együtt a rettegés is óriási hullámokban árasztott el mindent és mindenkit, behúzva a vészféket az addig elképesztő iramban és dinamikával létező világban: a közösségi terek, sportlétesítmények, oktatási és kulturális intézmények mind bezártak, az emberek hónapokra szorultak be otthonaikba, evidenssé vált a maszkviselés, a folyamatos fertőtlenítés, a távolságtartás, praktikus életünk teleportálása a digitális térbe. Mindezek ellenére is két év alatt több mint hatmillióan haltak meg koronavírus-fertőzésben. A szerző erről a rendkívüli időszakról ad számot naplójában, amelyet a karantén időszaka alatt kezdett írni, sorait Ádámkának, újszülött unokájának címezve; az első bejegyzés alig pár nappal a bezárások kihirdetése után született, 2020. március 16-án, az utolsó pedig 2022. január 29-én, azon a napon, amikor a védettségi igazolvány oltási igazolvánnyá alakult át, elméletileg korlátlan ideig tartó érvényességgel. Hogy meddig tart ez a korlátlan idő? Nos erre egyelőre nincs válasz, előre nem látunk, de visszaemlékezni segíthet ez az egyszerre személyes hangvételű és objektív "koronanapló", a pandémia időszakának részletes krónikája. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"