Bár Máray Mariann csendeskönyvének szereplői farkasszerű állatok, amit képviselnek, a legelemibb emberi tulajdonságok egyike. A két fura szerzet ugyanis a kíváncsiságnak és a felfedezés örömének adózva száll szembe a maga naiv módján az életüket meghatározó hatalmasokkal. A történet kezdetén a két főszereplő egy furcsa követ talál, amire valaki egyszer egy kört vésett. A kör, a görbe vonal esetükben valami egészen új dolognak számít, lévén ebben a világban minden szögletes: a házak, a bútorok és a környezet is. A világi hatalom után a tudósok vezetője is elutasítja a már-már eretnekként fellépő lényeket, akik bár fizikailag bántalmazták őket, nem adják fel hitüket, tudván tudják, hogy a kör lehet a megoldás az élet problémáira, kiváltképp ha egy olyan alapvető síkidomról van szó, ami az égitesteket próbálja lehozni a Földre. Végül sikerül reprodukálniuk a tökéletes kört, ami feltalálások sorát fogja elindítani. A csendeskönyvben nincs magyarázat, az olvasóknak aktívabban kell bekapcsolódnia a jelentésalkotásba, de megéri, az intenzív képi világ lehetővé teszi, hogy mélyebben éljük át a közvetített tartalmat.