Bánffy Miklós sokoldalú alkotó személyiségének szerves, bár inkább alkalomszerűen kifejezésre jutó része a rajz és a könyvillusztráció. Megvolt hozzá az előképzettsége is, hiszen kora főúri családjainak szokása szerint középiskolás éveiben rajzolni is tanult: Székely Bertalannak volt tanítványa, akire idősebb korában is szeretettel emlékezett. Rajzolói munkálkodásának – amelynek darabjait kötetünkbe gyűjtöttük, és amelyet ebben a kötetben Murádin Jenő tanulmánya vezet be – első jelei illusztrációi két Bartók-mű, A fából faragott királyfi és A kékszakállú herceg vára szövegkönyveihez; ezek 1918-as bemutatása, a színpadképek és jelmezek tervezése is az ő nevéhez fűződik. Erdélybevaló hazatérése után, 1927-től az Erdélyi Szépmíves Céh köteteihez készít illusztrációkat: az Erdélyi Helikon antológiájához, Áprily Lajos, Berde Mária, Kemény János, Makkai Sándor, Reményik Sándor, Székely Jenő Tompa László könyveihez, Tamási Áron Ábel-trilógiájához – és közben saját, Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja című kötetéhez. Élete és írói-grafikusi pályája utolsó szakaszában születnek azok a rajzai, amelyek egy történelmi anekdota-sorozatát kísérve 1946–1949-ben az Utunkban jelenek meg. Ezeket különálló részben adjuk, akár csak azokat az apró – olykor szöveges – rajzokat, amelyekkel feleségének Várady Arankának, és leányának, Katónak írott leveleit színesítette. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2026 Megjelent az Erdélyi Helikon íróközösség első marosvécsi találkozójának centenáriumára.