Két korábbi, hasonlóan vaskos, s a filozófiai vizsgálódások legnemesebb hagyományából táplálkozó művében (Kontextus és fenomén: igazság, evidencia és tapasztalat Edmund Husserl munkásságában, 201717002; Kontextus és fenomén II.: az igazság problémája az időtudat és a keletkezés husserli filozófiájában, 202009001) Marosán Bence Edmund Husserl fenomenológiáját kutatva, valamint a fenomenológiai belátásait továbbgondolva jutott el a kontextusfüggő igazság lényegének feltáráshoz. A tapasztalat „szerkezetével és önszerveződésének alapvető jellegzetességeivel kapcsolatban” fogalmazta meg releváns állításait. Marosán tehát a kontextusokba rendeződő igazság belátásából, illetve a husserli fenomenológiából kiindulva tágítja tovább vizsgálódásainak horizontját. A szerző nem rejti véka alá azon meggyőződését, miszerint a filozófusokat évtizedek vagy akár régebb óta is foglalkoztató kérdésekre valóban lehet választ adni. A filozófiai kérdések labirintusából végső soron ki lehet jutni, még akkor is, ha ez távoli célként tűnik csak fel. Könyvében ehhez mindenekelőtt a tapasztalat alapszerkezetét kellett mélyebben és alaposabban megvizsgálnia.