Radnai István fél évszázada van jelen irodalmunkban, ám legtermékenyebb, legeredményesebb alkotói periódusa 2008-tól számítódik. E korszakának versvilágát a kötet ajánlója, Bertha Zoltán összefoglalóan így jellemzi: „érzékletesen sűrű szövésű, gazdag látomásvilágú” költészet ez, amely egyszerre fölzaklató és fölemelő élményt nyújt az olvasónak. Indoklással maga a költő szolgál, amikor ezt írja: „a nagyvilág hanyatlása és hazánk sorskérdései (…) mindent megelőznek munkásságomban”. A közelebbi és távolabbi világ bajai miatt aggódó és fölszólamló költő, a nemzet sorsa fölött tűnődő, magányos és hűséges töprengő, egyszer magába néző, máskor dacos, büszke ellenálló.