A kötetben összegyűjtött esszék és tanulmányok a 20. és 21. századi magyar líra egy jól körülrajzolható vonulatával foglalkoznak. Bár Ady Endre, Radnóti Miklós, Nemes Nagy Ágnes, Lator László, Tandori Dezső és mások egymástól radikálisan eltérő poétikai elveket vallottak, alkotásaikat a költői kifejezés iránti szenvedélyes érdeklődés és felelősség hatja át. Verseiket – és prózájukat – egyszerre jellemzi a szabad szellem kísérletező kedve és a mesterség tisztelete. Az írások egy-egy költőt többféle kritikai műfajban és szemszögből vizsgálnak. A nagyobb lélegzetű tanulmányok, az átfogó vagy épp egy-egy részletkérdést felvillantó esszék, a méltatások, búcsúztatók és visszaemlékezések mintegy koncentrikus körökben járják körül ezeket az izgalmasan sokfelé továbbgyűrűző életműveket. Néhány tanulmány, például Ady Endre publicisztikájáról vagy Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplójáról egy-egy külsőbb körön kapcsolódik a költői pályák centrumához. A kötetben előrehaladva a vizsgált szerzők névsora is egyre tágul. Géher István, Nádasdy Ádám, Rakovszky Zsuzsa, Imre Flóra és a többiek írásművészetét anyaguknak ugyanaz a merész megformálása, hagyomány és eredetiség oly változatos ötvözése jellemzi, mint elődeikét.