Egy hosszú beszélgetéssorozatot mutat be, beszélgetéssorozaton keresztül mondja el regénye történetét, mondja el magát a "regényt" Philip Roth. A beszélgetés két résztvevője két öregember: az író és valahai angoltanára. A két vénember persze a múltról beszél, távoli dolgokat elevenít fel, de nem "elfogulatlanul", sőt nagyon is a mából, a mai problémák felöl tekintve vissza a réges rég történtekre. Tulajdonképpen már ez a szintje a műnek is álca és áttétel. De az író további "fátylakat" húz a regénysztori elé. Nem a két öregemberről szól a história, hanem az angoltanár öccséről, aki kommunista lett. Miért lett az, és ha ő éppen egy gyilkosság következtében vált is kommunistává (egy gyerekkorában elkövetett bűn rejlik tehát politikai-ideológiai arculata mögött), vajon ez a magyarázata általában is a szélsőséges politikai megnyilvánulásoknak, vagy... És itt megint a rejtőzködés iskolapéldáit mutatja fel az író, hiszen nem is arról szól a mű, hogy miért és hogyan lett kommunista Iron Rinn, hanem arról, hogy ez a mccarthyzmus korában - mit jelentett neki, rokonainak és Rinn színésznő feleségének, akinek mondása, rémes felkiáltása adja a regény címét. A boszorkányüldözés hajdani rémségei persze nem önmagukért állnak a műben, szervesen csatlakoznak a két beszélgető mai és tegnapi tapasztalataihoz (a zsidósággal kapcsolatosakhoz, az önidentitás kérdésköréhez), hisz épp azért is beszélgetnek róla az öregurak. Ám nemcsak az emlékek és tapasztalatok rajzolják át egymást, az események saját logikája is különös összefüggésekre világíthat rá. Egyszerre végtelenül bonyolult, "inkognitós" regény Roth eredetileg 1998-ban megjelent műve, és verista elemekben dúskáló igazi epika. Gyakorlott olvasóknak érdemes ajánlani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"